Magyar Huszárság 400 Éve – Vágó Pál Emlékbizottság Kiemelkedően Közhasznú Nonprofit Alapítvány
Levélcím: Budapest 114, 1536. Pf. 402 | Telefonszám / fax: 200-8527 | Bankszámlaszám: Volksbank 14100488-83852349-01000001
Minden jog fenntartva. Az írott anyagokra és a képmellékletekre
vonatkozó, törvényben biztosított szerzői jogait az oldal
tulajdonosa fenntartja (azok előzetes írásbeli engedély nélkül való
bármilyen formában történő felhasználását nem engedélyezi).
Vágó Pál festőművész emlékére
|
Vágó Pál: Fiatalkori portré műtermében
Neves csataképek, magyar történelmi |
|
|
A legendás kor historikus festője magáénak tudhatta a nemzetpropaganda marsallbotját, méltóképpen képviselte nemzetünket a történelmi hűséggel megfestett, európai hírű kiérdemelt címmel "Virtus Grand Art" remekműveivel a mester örök időkre elfoglalta helyét a magyar és egyetemes művészettörténetben. |
„Vágó Pál az ezredévi ünnepre tervezett díszmenet vázlatán dolgozik.” |
|
A Lotz- (1899) és számos hazai, nemzetközi díjjal kitüntetett,
a francia Becsületrendet (Legion d'Honneur-t) 1900-ban elnyert
VÁGÓ PÁL festőművész (1853–1928)
– akit kortársai az ecset Petőfijének neveztek –, hírneve túlnőtt határainkon is.
A történelmi táblaképfestészet nagy magyar alkotója, az 1896-os Millennium egyik művészeti vezéregyénisége ecsettel hirdette a nemzeti kultúrát.
Küzdve küzdj, míg célod el nem éred, hagyományaink fennmaradása érdekében nemzeti örökségünk megbecsülésével. (Vágó Pál feljegyzései, 1890-es évek) |
||
Egykori fényképek(Kortárs fotók az 1890-es évek végéről) |
||
 |
 |
 |
Korának jelentős személyisége, elismert festője: Vágó Pál |
Vágó Pál barátomnak |
Vágó Pál kedves kollégámnak |
Vágó Pál archikonja, történelmünk hordozója
A méreteiben is monumentális, "Grand Art" remekműveivel hozzájárult a nemzet felemelkedéséhez, az európai művészet gazdagításához.
Életműve forrásértékű, egyetemes képzőművészeti érték, nemzeti kulturális örökség.
Prominens alkotásaival bekapcsolódhatunk az Európai Unió kulturális vérkeringésébe.
* * *
Látogassa a további oldalainkat, melyeken olvashat |
|
|
|
Filatéliai megemlékezéssel – millenniumi bélyegkibocsátás – nemzeti hírünk felmutatása a világban: a Millenniumi év zárónapján, 2001. augusztus 15-én a Magyar Posta Rt. alkalmi levelezőlapot bocsátott forgalomba. A három részes leporellón „Vágó Pál: A Huszárság története – Grand Prix – 1900 – Párizsi Világkiállítás – Huszárterem” táblaképének reprodukciója látható, a mű bemutatásának rekonstruált helyszínén, a Világkiállítás Huszártermében. A levelezőlapok bélyegképén Vágó Pál festőművész millenniumi köztéri mellszobra (Párkányi Péter alkotása) látható Jászapátin, a Vágó Pál Iskola és a szülőhely műemléktemploma előtti főtéren (a mester keze nyomát hirdeti a templom történelmi kupolafreskója). Első napi bélyegzés: (2001. augusztus 15-én az országos postai hálózatban, augusztus 20-án a festőművész műtermében, Jászapátin) az alábbi felirattal: „Vágó Pál Emlékbizottság Millenniumi megemlékezése”. |
 |
* * *
Tolnai Lexikon, 1930. Vágó Pál festő, szül. 1853. Jászapátiban, megh. 1928. Budapesten. Mint a magyar történelmi- és genre-festészet egyik kimagasló alakja, ünnepelt festőink közé tartozott. Különösen híres az 1900. Párisi világkiállítás nagyterme számára festett nagy faliképe: a Huszárság története, melyért a francia becsületrendet is megkapta. Másik híres vászna: a Szegedi árvíz képe, azután a Budavár bevétele 1849, a Magyarok Kiev előtt. Egyike volt a magyar népéletkép-festés legizzóbb magyarságú mestereinek. Hatalmas erejű vászna a Becsületügy a Hortobágyon (két viaskodó bikával), a Vonósnégyes, a Jár a baba, a Víg társaság, a Húsvéti öntözés. Főmunkatársa volt a Magyarok bejövetele és a Bem–Petőfi körképeknek is. Összegyűjtött műveit 1929. a Műcsarnok mutatta be.
A Műcsarnok című folyóirat 1899, évf. 30. száma: A Lotz-díj nyertese megtisztelő kitüntetés a legkiválóbb magyar képzőművészeti alkotásért: a Lotz-díjat a mester 1899-ben Vágó Pál festőművésznek ítélte oda azért a monumentális falifestményéért, melyet az 1900. évi párizsi nemzetközi kiállítás magyar történelmi épületének huszárterme számára most fejezett be.
|
A Műcsarnok 1899-es évfolyamában az alábbi részletes leírást adta a Huszárság diadalútja című festményről: "Vágó Pál igen generális tervet mutatott be, mely a huszárság történeti fejlődését szinte rapszódikus keretben tünteti föl. A mélységesen szép alföldi tájon éjjel tábortűz mellett ül egy sereg századeleji huszár s köztük talán maga Simonyi obester ki a huszárság történetét meséli. A fölszálló füstből elnyúló fellegek felett rohan a huszárság serege, messze a történelmi múlt homályába. Elöl még egy sereg sisakos lovas látszik Zápolya korából, a Mátyás király zászlóival. Utánuk vágtatnak a XVI. századbeli kucsmás huszárok. Zrinyi, Báthori vitézei, azután a huszárok zenekara, mögöttük a kurucok és labancok, ez utóbbiak az Eszterházy hercegek őse és Deák Mihály Pál a híres generális kit I. Leopold 1696-ban egy magyar lovasezred fölállításával bízott meg. Sorra következnek ezután Mária Terézia és II. József festői viseletű huszárjai, copfos, púderezett hajjal és magas süveggel. Köztük nehéz párduckacagányos testőrök, piros-fehér-zöld színekből összeállított remek jelmezekben. Ez az egész kompozíció igaz művészettel van vászonra vetve." |
Part of the masterpiece - History of Husars - painted by Pál Vágó - awarded for this masterwork the French Medal of Honour. This monumental work won the International First Price at the Paris World Exhibition in 1990. War History Museum - Budapest |
 |
Ein Teil von Ungarns zweitgrössten Gemälde (18 x 3,5 meter) Geschichte der Husaren. Das Kunstwerk wurde für die Weltausstellung in Paris 1900 von Pál Vágó (1853-1928) - Gewinner von "Legion d'Honneur der franzosischen Regierung - gemalt." Krieghistorisches Museum - Budapest |
A magyar kultúra kincsei
A huszárság géniusza
Vágó Pál és a monumentalitás hevülete
Vágó Pál művészi hagyatéka nemzeti kincsünk. Örökségének legkiemelkedőbb darabja az 1945-ben, a Ludovika Akadémia díszterméből eltávolított pannó. A magyar huszárság diadalát, 400 éves történetét megörökítő tablót az 1900-as párizsi Világkiállítás aranyéremmel jutalmazta, alkotója pedig a francia Becsületrend tulajdonosa lett. A Hadtörténeti Múzeum raktárában évtizedeken át méltatlan körülmények közt sínylődő, megrongálódott festmény-ritkaság megmentésére és helyreállítására alapítvány született Dr. Vágó Pálné, a művész unokájának özvegye hívta életre A MAGYAR HUSZÁRSÁG 400 ÉVE címmel. A forrásértékű alkotás- a szakavatott restaurátorok munkájának köszönhetően- 1996 júniusa óta régi pompájában, de a feltámadás új lehetőségével és reményével járult, a nagy történelmi évfordulónk ünnepi fényéhez.
Vágó Pál pannója, 18 X 3,5 méteres monumentális.
A huszárság története című festmény méltán világhírű.
A Magyar Történeti Társaság 1899-es pályázatának témája, a tipikusan magyar eredetű fegyvernem, a huszárság bemutatása volt. A művész elnyerte a megbízást, s fantasztikus munkabírással 1899 júliusától 1900 februárjáig létrehozta e remekművet, melyért itthon Lotz-díjat kapott. 1900-ban nemzetünket a Szajna partján az úgynevezett Huszár pavilon képviselte. A mű Mátyás király korától egészen 1900-ig ábrázolja a lovasság fejlődését, a lovas alakulatok szellemének változásait. A pannónak alkalmazkodnia kellett a belső architektúra megoldásaihoz, hogy elérhesse a megfelelő optikai hatást. Ezért az alkotó kiszámítottan torz figurákat festett. (A sikeres munka érdekében rendelkezésére bocsátották a parlament nagytermét, és kapott egy huszáralakulatot.) Oly nagy volt a lelkesedés, hogy a kiállítás kapuzárása után a képet körbeutaztatták Franciaországon, bemutatták Londonban is.
A festmény komoly művészeti és hadtörténeti érték. Sajátos kompozíció, mely tömörítve, igen szemléletesen és érzékletesen jeleníti meg a történetet.
Időszerű feladat, lelkiismereti kérdés is e művészről szólni, a sokszínű gazdag pálya jelentős állomásait, eredményeit áttekinteni.
... Vágó Pál megfestette a Bem-Petőfi Körképet.
A Nagyszeben visszafoglalását megjelenítő alkotáson, - Jan Styka csataképfestő mellett munkálkodva – Bem apó és a lánglelkű költő alakjai kerültek ecsetje nyomán vászonra...
(dr. Benedek Katalin művészettörténész,: Szeged város folyóirata - 1997. március)